-Megjött Harry!-ordított fel valaki egy közeli helyiségből.
Majd nem sokkal később megjelent egy fehér izompólós, srác előttünk.
- És magával hozott egy lányt is!- folytatta
-Liam! Egy, a csajnak van ám neve is. Méghozzá Rena! Egy ideig itt fog lakni, szóval próbáld meg, NEM kikészíteni. Kérlek! -fejezte be.
Én csak lehajtott, szinte már paradicsom színű fejjel hallgattam amit beszélnek, majd hirtelen fájni kezdett a fejem.
- Am.. Harry? Megmutatnád a szobám? Lepihennék ha nem probléma..- törtem meg a csendet
-Ohh persze!- felelte zavartan
Elvezetett a szobáig, majd elmagyarázta ha szükségem lenne bármire csak szóljak. Én csak bólintottam, majd felkapcsoltam az éjjeliszekrényen lévő kislámpát. Bebújtam a paplan alá, és rögvest el is nyomott az álom. Mikor felébredtem teljes csend honolt a házban, így hát megpróbáltam minél halkabban felkeresni a konyhát.
- Hát te?- ugrottam fel Hazza hangjára.- Úgy nézel ki mint aki szellemet látott. - nevetett.
-Haha! Nagyon vicces. A szívbajt hoztad rám!- fontam össze karjaim mellem előtt - Mellesleg inni jöttem. És te? - kérdeztem még mindig az említett helyiséget keresve
- Én meghallottam ahogy járkálsz a szobám előtt, és gondoltam megkérdezem mi a baj. -monda
- Mi? Én biztos nem! Azt se tudom melyik a te szobád! Már hogy mászkáltam volna ott? -válaszoltam döbbenten
-De hát.. Akkor ki volt? -csodálkozott ő is.
Elkísért a konyháig aztán vissza a szobáig. Út közben arra jutottunk biztos csak képzelődött a járkálással kapcsolatban. Becsuktam az ajtót aztán leültem az ágyamra. Lekapcsoltam a villanyt, és próbáltam visszaaludni de nem ment. Mikor majdnem elaludtam volna, hirtelen kicsapódott az ablak és én nagyon megijedten. Rémülten kaptam a fejem az említett tárgy felé de ott nem volt semmi. Odasétáltam és becsuktam azt.
- Biztos csak a szél volt! -mondogattam magamban.
Ám ez a véleményem teljesen megváltozott mikor megfordultam, ugyanis egy holt fehér, szakadt ruhás alak lebegett a szoba jobb felső sarkában. Arcát nem láttam, ugyanis fejét lefelé tartotta és fekete haja is takarta.
- Ki vagy? -dadogtam de ő nem válaszolt.
- Mit akarsz?- kérdeztem bátortalanul.
Felemelte a fejét ami tele volt hegekkel és varratokkal, majd egyenesen rám mutatott.
- Meghalsz!- suttogta folyamatosan egyre erősödő rekedtes hangon, majd közelíteni kezdett, és én hátráltam vele egy ütemben. Elértem az ágyamhoz ahol megbotlottam, és az ágyamra zuhantam.
Mikor hosszam ért, előhúzott egy kést amit felém emelt. Ijedtemben felsikoltottam.
- Mi történt? - rontott be Harry az ajtón, azzal a lendülettel felkapcsolva a villanyt.
A "kísértet" eltűnt de előtte azt suttogta még nem végeztünk. Nem akarok vele még egyszer találkozni! Én félek tőle!
- Rena, mi történt? Miért sírsz?- rohant mellém Hazz.
Én csak ráztam a fejem és remegtem. Ölembe hajtott fejjel sírtam tovább.
Tudtam hogy ő nem érti mi van velem, de őszintén én sem. A baleset óta állandóan ilyen dolgok történek velem.
- Kérlek szólalj meg! - mondogatta mellettem
Nagyjából tíz perc múlva belátta hogy én ma már nem fogok megszólalni, hiába próbálkozik. Inkább fogta magát ölbe vett és át vitt a saját szobájába. Ott lefektetett az ágyra, betakart, majd ő is lefeküdt az ágy másik végébe.
-Nee! -kiáltottam rá könnyes szemekkel mikor megpróbálta lekapcsolni a villanyt
Bólintott majd szép lassan elaludt, és én vele együtt álomba sírtam magam.
********
Reggel a nap kellemesen simogató sugaraira ébredtem, ami bevilágította az egész szobát. Már-már el is felejtettem a tegnap este történteket.
- Jó reggelt Csipkerószika! - köszönt kedvesen Harry. -Jobban vagy?- kérdezte
- Ühüm! - bólogattam
- Akarsz róla beszélni? - folytatta
- Nem!- vágtam rá gyorsan majd le hajtottam a fejemet.
- Oké! Mi lenne ha reggeliznél és utána elmennénk a tenger partra? - mosolygott
- De Hazz! Nekem nincs se fürdőruhám, se semmilyen ruhám!-feleltem szomorúan.
- Az nem baj! Liam barátnője, Daniellának elmeséltem mi történt veled és ő hozott neked egy csomó ruhát a sajátjaiból. Ránézésre egy a méretetek szóval..- válaszolta és én azonnal a nyakába ugrottam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - hálálkodtam.
- Semmiség! De akkor gyorsan öltözz át,- adta kezembe a "ruhám" - és egyél, aztán indulhatunk is! -kacsintott és már ki is ment.
El sem hiszem hogy ilyen kedvesek. Főleg az a Daniella nevű lány. Nem is ismer de egyből segít! Remélem jól kijövünk majd.
-------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!
Remélem tetszett a ez a rész, és ha igen pipáljatok iratkozzatok fel,
meg persze komizni se felejtsetek el! ;) Mondjátok el a véleményeteket,
akár pozitív, akár negatív! Sietek a kövi részel!
Puszi: Viki :*
U.i.: •Szerintetek Rena elárulja Harrynek mi történt éjjel?
•Jól kifognak jönni Daniellával?
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése