2015. január 26., hétfő

Üzi!! :3

Sziasztok!
Ez sajnos most nem rész, de már az is alakul.
Amint látjátok a hétvégén nem sikerült kiraknom részt. Bocsiii!! :<
De annyira sok tanulni valóm van, meg szinte minden napom be van táblázva.
Mindenesetre sietek!!
Puszi: Viki

2015. január 18., vasárnap

3. Rész: Késő éjjeli kísértet.

-Megjött Harry!-ordított fel valaki egy közeli helyiségből.
Majd nem sokkal később megjelent egy fehér izompólós, srác előttünk.
- És magával hozott egy lányt is!- folytatta
-Liam! Egy, a csajnak van ám neve is. Méghozzá Rena! Egy ideig itt fog lakni, szóval próbáld meg, NEM kikészíteni. Kérlek! -fejezte be.
Én csak lehajtott, szinte már paradicsom színű fejjel hallgattam amit beszélnek, majd hirtelen fájni kezdett a fejem.
- Am.. Harry? Megmutatnád a szobám? Lepihennék ha nem probléma..- törtem meg a csendet
-Ohh persze!- felelte zavartan
Elvezetett a szobáig, majd elmagyarázta ha szükségem lenne bármire csak szóljak. Én csak bólintottam, majd felkapcsoltam az éjjeliszekrényen lévő kislámpát. Bebújtam a paplan alá, és rögvest el is nyomott az álom. Mikor felébredtem teljes csend honolt a házban, így hát megpróbáltam minél halkabban felkeresni a konyhát.
- Hát te?- ugrottam fel Hazza hangjára.- Úgy nézel ki mint aki szellemet látott. - nevetett.
-Haha! Nagyon vicces. A szívbajt hoztad rám!- fontam össze karjaim mellem előtt - Mellesleg inni jöttem. És te? - kérdeztem még mindig az említett helyiséget keresve
- Én meghallottam ahogy járkálsz a szobám előtt, és gondoltam megkérdezem mi a baj. -monda
- Mi? Én biztos nem! Azt se tudom melyik a te szobád! Már hogy mászkáltam volna ott? -válaszoltam döbbenten
-De hát.. Akkor ki volt? -csodálkozott ő is.
Elkísért a konyháig aztán vissza a szobáig. Út közben arra jutottunk biztos csak képzelődött a járkálással kapcsolatban. Becsuktam az ajtót aztán leültem az ágyamra. Lekapcsoltam a villanyt, és próbáltam visszaaludni de nem ment. Mikor majdnem elaludtam volna, hirtelen kicsapódott az ablak és én nagyon megijedten. Rémülten kaptam a fejem az említett tárgy felé de ott nem volt semmi. Odasétáltam és becsuktam azt.
- Biztos csak a szél volt! -mondogattam magamban.
Ám ez a véleményem teljesen megváltozott mikor megfordultam, ugyanis egy holt fehér, szakadt ruhás alak lebegett a szoba jobb felső sarkában. Arcát nem láttam, ugyanis fejét lefelé tartotta és fekete haja is takarta.
- Ki vagy? -dadogtam de ő nem válaszolt.
- Mit akarsz?- kérdeztem bátortalanul.
Felemelte a fejét ami tele volt hegekkel és varratokkal, majd egyenesen rám mutatott.
- Meghalsz!- suttogta folyamatosan egyre erősödő rekedtes hangon, majd közelíteni kezdett, és én hátráltam vele egy ütemben. Elértem az ágyamhoz ahol megbotlottam, és az ágyamra zuhantam.
Mikor hosszam ért, előhúzott egy kést amit felém emelt. Ijedtemben felsikoltottam.
- Mi történt? - rontott be Harry az ajtón, azzal a lendülettel felkapcsolva a villanyt.
A "kísértet" eltűnt de előtte azt suttogta még nem végeztünk. Nem akarok vele még egyszer találkozni! Én félek tőle!
- Rena, mi történt? Miért sírsz?- rohant mellém Hazz.
Én csak ráztam a fejem és remegtem. Ölembe hajtott fejjel sírtam tovább.











Tudtam hogy ő nem érti mi van velem, de őszintén én sem. A baleset óta állandóan ilyen dolgok történek velem.
- Kérlek szólalj meg! - mondogatta mellettem
Nagyjából tíz perc múlva belátta hogy én ma már nem fogok megszólalni, hiába próbálkozik. Inkább fogta magát ölbe vett és át vitt a saját szobájába. Ott lefektetett az ágyra, betakart, majd ő is lefeküdt az ágy másik végébe.
-Nee! -kiáltottam rá könnyes szemekkel mikor megpróbálta lekapcsolni a villanyt
Bólintott majd szép lassan elaludt, és én vele együtt álomba sírtam magam.

********
Reggel a nap kellemesen simogató sugaraira ébredtem, ami bevilágította az egész szobát. Már-már el is felejtettem a tegnap este történteket.
- Jó reggelt Csipkerószika! - köszönt kedvesen Harry. -Jobban vagy?- kérdezte
- Ühüm! - bólogattam
- Akarsz róla beszélni? - folytatta
- Nem!- vágtam rá gyorsan majd le hajtottam a fejemet.
- Oké! Mi lenne ha reggeliznél és utána elmennénk a tenger partra? - mosolygott
- De Hazz! Nekem nincs se fürdőruhám, se semmilyen ruhám!-feleltem szomorúan.
- Az nem baj! Liam barátnője, Daniellának elmeséltem mi történt veled és ő hozott neked egy csomó ruhát a sajátjaiból. Ránézésre egy a méretetek szóval..- válaszolta és én azonnal a nyakába ugrottam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - hálálkodtam.
- Semmiség! De akkor gyorsan öltözz át,- adta kezembe a "ruhám" - és egyél, aztán indulhatunk is! -kacsintott és már ki is ment.
El sem hiszem hogy ilyen kedvesek. Főleg az a Daniella nevű lány. Nem is ismer de egyből segít! Remélem jól kijövünk majd.

-------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!
Remélem tetszett a ez a rész, és ha igen pipáljatok iratkozzatok fel,
meg persze komizni se felejtsetek el! ;) Mondjátok el a véleményeteket,
akár pozitív, akár negatív! Sietek a kövi részel!
Puszi: Viki :*

U.i.: •Szerintetek Rena elárulja Harrynek mi történt éjjel?
•Jól kifognak jönni Daniellával?

2015. január 11., vasárnap

2.Rész: Egyedül. Vagy még sem?

Sziasztok!
Ez a rész, sajnos rövidebb lett mint az elöző.
Azért remélem tetszeni fog. Jó szórakozást az olvasáshoz! ;)
Komizzatok és pipáljatok! Pozitív, és negatív véleményt is egyaránt
szívesen fogadok!
Puszi: Viki <3

*******c
Csak álltam ott a tükörnél, és néztem magam. Lefagytam. Ez nem én vagyok.
Ott álltam, míg azt nem vettem észre hogy figyelnek. Körülnéztem, de sehol senki.
Még Harry is elment. Lefeküdtem az ágyamra, és elaludtam.

„- Hol vagyok? -néztem körül
Egy idegen házban álltam, ami teljesen elhagyatott volt. A tapéta le volt szakadva,
a függönyök szintén. Ott sétáltam mezítláb, a jég hideg helyiségben.
Lépteket hallottam, padló nyikorgás.
- Ki az?- kiáltok fel kétségbe esetten.
Senki sem válaszol. A léptek hangja megszűnik. Csend honol az egész épületben.
Ijedten járkálok föl, s alá a hatalmas házban.
-Segíts! Megfagyok!- hallok egy rekedtes kislány hangot.
-Hol vagy?- kérdezem bátortalanul.
-Mögötted! - jelenti ki
Szép lassan megfordulok. Egy vérző, síró kislány fogad. Lehajolok hozzá.
-Vigyázz! -suttogja szép lassan és eltűnik.
Rémülten egyenesedek fel, és indulok tovább, ám valaki hátulról megragad.
-Áááá!! -sikítom.
Sikolyom vérfagyasztóan terül szét a lakásban."














-Neee!- sírva ülök fel az ágyban.
Szerencsére csak álom volt. De én még mindig félek. Úgy érzem még mindig itt van
aki elkapott és meg akar ölni. Hirtelen becsapódott a fürdő ajtó. Ijedten meredek magam elé.
Kopogtatnak az ajtón. Én nem válaszolok. Nem akarok válaszolni.
-Rena? Bejöhetek? - hallom meg Harry rekedtes hangját.
Még mindig nem felelek. Ő szél lassan benyit és bedugja fejét az ajtón.
-Minden rendben?- kérdi aggódva.
Én csak heves fejrázással válaszolok.Odajött mellém és leült az ágy szélére, és szorosan átölel.
Ölelése jóleső, és kellemes. Jó érzés tudni hogy van valaki akire számíthatok.Elmesélem mi
történt, de továbbra is fejemet az a térdeimre hajtva meredek magam elé.
- Ez csak egy álom volt! Nyugodj meg Rena! Ja és az orvos üzeni hogy amiért minden rendben
veled ezért már ma délután haza is mehetsz. - mondja mosolyogva Hazz de ez engem cseppet
sem vidít fel.
-Mi a baj? Nem örülsz? -csodálkozott
-De csak tudod én nem itt lakom hanem Chicagoban, szóval jelenleg nincs
hol lakjak. - feleltem szomorúan
- Ha szeretnél ellakhatsz velem meg pár haverommal. Persze csak ha szeretnél!- ajánlotta fel
Ez nagyon kedves tőle. Nem is tudom elmondani mennyire örülök ennek. Sokkal tartozom Harrynek!
- Az nagyon jó lenne! Köszönöm!- hálálkodtam
Azonnal össze is pakoltunk a cuccaimat, / vagyis az egy pár csere ruhám amiben ide érkeztem /
majd kb. 1 óra múlva találkoztunk az orvossal, adott pár gyógyszert ha netán fájna
a fejem, és már indultunk is. Harrynek egy fekete Land Roverre volt. Azzal
mentünk haza. Pontosabban hozzájuk. Mikor megérkeztünk tátva marad a szám. Egy mondhatni
luxus villa fogadott.
-Szép mi?- nevetett
-Az! És ez a tiéd?- kérdeztem meglepődve
-Mondjuk. Ez a miénk a többiekkel. De ezt haggyuk. Gyere!- fogta meg a kezem, és vezetett
be a hatalamas házba.

Ajánló :3

Sziasztok!
Ez az egyik kedvenc blogom, egy barátnőm írja, szerintem érdemes
elolvasni! ;) www.neymarandthegreatlove.blogspot.com Ezt megtalálhatjátok a
Cserék cimű kis ablakban oldalt. -->
( Véleményeteket kommentben írjátok meg nála)
Puszi: Viki

2015. január 10., szombat

1. Rész: Kórház

Sziasztok!
Itt az első rész! Remélem tetszeni fog. Ha igen
komizzatok. ;) Pozitív és negatív kritikát is szívesen
fogadok. Jó olvasást!
Puszi: Viki

*******
Mikor kinyitottam a szemem,erős fehér fény vakított el, és csak percek elteltével tudtam kinyitni a szemem rendesen. Eleinte nagyon meglepődtem mit keresek én egy kórházban, de úgy gondoltam hamarosan megkapom kérdésemre a választ mert egy fehér köpenyes orvos lépett be az ajtón.
- Jó napot Miss Still! Hogy érzi magát.- kérdezte
- Am..jobban érezném ha tudnám mit keresek én itt, és hol van a bátyám Ashton!- feleltem komolyan
-Ugye tudja hogy hajszál híján múlt hogy most él?! Komoly fejsérülést szenvedett, és lassan 2 hete kómában feküdt!- közölte velem a nyers igazságot.
-Mi az hogy kómában voltam!? Hol a bátyám? Mi történt?-halmoztam el kérdésekkel az orvost.
-Kisasszony! Nem emlékszik a repülő balesetre?-képedt el az orvos
-Nem!.. De hol..a bátyám?- kezdtem aggódni.
-Sajnálattal közlöm,- na jól kezdődik - De az említett bátyja,
pontosabban Ashton Still, ELHUNYT!- tért a lényegre.
Elhunyt, elhunyt. Folyamatosan ez a szó visszhangzott a fejemben.
- Nem, nem nem! Ő él! Maga hazudik! Nem halt meg!- kaptam pánikrohamot.
Nem emlékszem semmire.Mintha az elmúlt 2 hétben történteket csak úgy,
kitörölték volna a fejemből. Ráadásul a bátyám állítólag meghalt. Az orvos kirohant és
pár nővérrel tért vissza, akik lefogtak és valószínűleg benyugtatoztak, mert pár perc
elteltével minden homályosodni kezdett. Megpillantottam Ashtont a sarokban,és pont engem nézett.
- Ashton!- kiáltottam utolsó erőmből majd elaludtam.
Azt pontosan nem tudom mennyi ideig aludhattam,de mikor felkeltem már sokkal jobban éreztem
magam. Elmentem a fürdőbe, megmostam az arcom megfésülködtem majd vissza mentem az ágyhoz, és megettem
a számomra kirakott ételt. Egész jó a kórházi koszt. Talán többet kéne itt lennem. /haha jó vicc /
A nap első egy két órájában elvoltam de aztán belém költözött a hiány érzet, amit
természetesen Ash után éreztem. Muszáj volt látnom utoljára! Csak utoljára!
Így hát fogtam magam és elmentem felkeresni a "hullaházat". Sokáig csak barangoltam össze vissza,
néha azt hittem eltévedek mert hatalmas nagy volt a kórház, de végül sikerült elérnem úti célom.
Kis keresgélés után megtaláltam a bátyám. Ott feküdt halottam, összetörve. Ahogy néztem,
éreztem hogy a sós könnyek utat törnek maguknak. Tudván hogy már soha többé nem látom,
már sosem ölelhetem magamhoz, már sosem védhet meg, borzalmas érzés volt. Fájt!
-Ash?- hallottam meg bátyám hangját de nem láttam sehol.
Csak forgattam a fejem balra, jobbra de sehol sem volt. Képzelődtem. Éles fájdalom nyilalt a fejembe,
és elájultam. Éreztem hogy valaki elkap. Mikor felébredtem / mára már sok lesz / meseszép zöld
íriszekkel találtam szembe magam.
-Szia hercegnő! -köszönt kedvesen
-Áhh..nem vagyok én hercegnő! A nevem Rena -kezdtem de ő közbe vágott.
-Rena Shine. Tudom. Mondta az orvos. Elájultál a hulla házban. Még szerencse
hogy ott voltam, és elkaptalak.- felelte mosolyogva
-Igen! Ezt köszönöm is! Te még mindig nem tudom ki vagy.- hajtottam le a fejem.
Igen csak én lehetek ilyen béna hogy a testvérem utolsó látogatásakor is egy fiú karjaiba esek!
Ez rám vall. Mindegy.
-Harry Styles. De szólíts csak Hazznek.-válaszolta
Nagyon szimpatikus és kedves is. Nem olyan mint a többi vele egykorú srác,aki egyből
nyomul,ő más. Legalábbis így érzem. De majd ez eldől! Amúgy sem hiszem hogy tartani fogjuk
kapcsolatot.
-Mond Rena, mindig ilyen szép szürke volt a szemed?- kérdezte
-Mi? Nekem mindig is kék volt a szemem!- válaszoltam meglepetten
-Hát akkor biztos a balesettől, vagy nem tudom, de neked most szürke a szemed!- válaszolta
immár ő is csodálkozva
-Az nem lehet!- erősködtem
Berohantam a fürdőbe, és bele néztem a tükörbe. Nem az nézett vissza rám aki 17 éven át idáig.
Most egy élettelen szempár kacsingatott vissza rám a tükörből.

0. Rész: Prólogus

Már majdnem New Yorknál jártunk,mikor a repülő amin utaztunk hirtelen zuhanni kezdett.
- Kedves utasaink! Kérjünk ne essenek pánikba. A kapitány ura a helyzetnek!-mondták be a hangosba
- Ashton! Én nagyon félek!Mi..Mi lesz velünk?- fordultam bátyám felé kétségbeesetten.
Nagyon féltem mi lesz velünk. Éreztem ahogy az adrenalin szintem az egekbe szökik. Ash átölelt és próbált megnyugtatni, több kevesebb sikerrel. / Bár inkább az utóbbi! /
- Áááá!! - sikítottam
Hatalmas nyikorgás. Én bevágom a fejem, és a sikoltozó tömeg hangja is megszűnik. A kép elsötétedik előttem.Vége. Meghaltam. Vagy még sem?!